Az ember önfeláldozásáról szól. Arról az útról, amelyet mindenkinek be
kell járnia, az emberi lét megkerülhetetlen velejárójaként. A szerelem
visszaszerzéséről a haláltól. A szerelem, azaz a szenvedély
megmentéséről. A társtalanság, a magány elutasításáról. A
szenvedélynélküliség lehetetlenségéről, az élet próbatételeinek
vállalásáról, és azok jutalmáról, az élet beteljesüléséről. Az istenek, a
magasabb hatalom szolgálatáról. Az ember óriás kicsinységéről a
világban. Mindez egy dalnok, azaz egy művész létén keresztül mutatkozik
meg, így a művész, a művészetek szükségességéről és a halált is legyőzni
képes erejéről is szól.
Az Orfeusz és Euridikét Bozsik Yvette két nagy példaképe is
színpadra vitte, így ez a koreográfiája előttük is tisztelgés lesz:
Pina Bausch és Mary Wigman munkássága előtti meghajlás és emlékezés.
Táncolja a Bozsik Yvette Társulat és vendégtáncosai
Zene: Christoph Willibald Gluck
